Ez az egyszerű meglátás könnyen teljesíthetőnek tűnik. A valóság mégis sokszor más és valódi, felhőtlen boldog életet élni nehezebb, mint gondolnánk. Az egyéni sorsunk mélyen a családi rendszerbe ágyazott, fájdalmas megélésekkel, traumatizáló történetekkel teli. Sokszor nem is kell nagy dolgokra gondolni (mint pl. bántalmazás, háború, stb.), “elég” ha a szülőknek teljesen más a szeretetnyelvük, és a gyermek úgy érezheti: őt nem szereti senki. Miközben a szülei szeretik a maguk módján, ám nem képesek ráérezni pontosan mire volna szüksége lelkileg. Más esetben a szülőknek szinte üres a szeretet-tankja, mert már ők sem úgy kaptak, ahogyan szükségük lett volna rá, ezért továbbadni sem tudják.

Generációkon átivelõ nehézségeket képes feloldani a családállítás módszere. Minden esetben feltárul a valóság, a tudattalanul működő dinamikákról. Az egyén felismeri a rendszerbeli rejtett összefüggéseket.
Az erre való rálátás, a belátás, és a megértés hozhatja el a szabadságot a tudattalan kötésből.
(pl. “nem akarok olyan lenni, mint te /anya, apa/, mégis pont úgy teszek, érzek, csinálok, ahogy te tetted. Ebben is követlek a boldogtalanságba” dinamika).
Ám előtte szükséges megtenni azt a bátor lépést, hogy az egyén mer segítséget kérni és mer családállítót felkeresni, hogy a családháló felállítása után “merhessen” boldogabb életet élni, miután felismerte ami van, azaz: a szülei annyit és úgy tudtak adni, amennyi tőlük tellett. Ezután kezdődhet valóban a Te életed!